Szeretettel várunk mindenkit november 11-én 14.00 órától a Márton-napi forgatagba.
Van egy ünnep, amely különleges helyet foglal el iskolánk évkörében. Szent Mihály bátorságával haladunk névadónk, Szent Márton ünnepe felé. Gyermekeinknek és magunknak a lámpásokkal még egy kis fényt ajándékozunk a távozó napfényből. Ez az ünnep abban is eltér a többitől, hogy kinyitjuk az iskola kapuit – ahogy Márton a köpenyét -, megosztjuk a fényt, az étket, a játékokat, a vásári forgatagot barátainkkal, rokonainkkal és a környékbeli gyermekekkel, családokkal. Várunk benneteket kézműves vásárral, meseerdővel, dióúsztatóval, az egészen kicsiknek játszósarokkal, lesz réteshúzás és fabatka! Gyertek!
Fogadjátok szeretettel kézimunka tanárunk, Zsigó Andrea, vagy ahogy mindenki ismeri, Sün gondolatait névadónkról, Szent Mártonról.
Ősz szele zümmög…, ködös reggelek, fátyolos délutánok, már érezzük, hogy a tél lassan átveszi uralmát a kinti világon. A falevelek is világgá indulnak a hűvös szélben és a fénnyel együtt elszürkülnek a természet színei is. A Márton-időszakra várunk ilyenkor, mert melegséget, sütőtök illatot és apró kis tüzeket hoz, hogy az év legsötétebb napjaiban emlékeztessenek bennünket Krisztus eljövendő születésére.
Szent Mártonra sokáig mint valami mesehősre gondoltam, mert felnőtt fejjel is nehéz volt elhinnem, hogy egy egyszerű római katona fiával ennyi minden történhet életében, ott a 4. század környékén. Már gyerekként katonának állt apja kérésére, de egy fontos csatában képes lett volna fegyver nélkül, Krisztussal szívében kiállni (a barbárok meg is futamodtak). Amikor odaadta köpenyét a fagyoskodó koldusnak, már neki sem volt csak néhány ruhája, a többit addigra szétosztotta a szűkölködőknek. Keresztény hittérítőként járta az akkori ismert világot, de hazatért édesanyjához Saváriába, hogy maga keresztelje meg őt. Aggastyánként is végezte hivatását szerte Galliában, gyógyított szegényt és gazdagot, kibékítette a haragosokat, egész életében, amerre csak járt, azon dolgozott, hogy a kereszténységség gyökeret verjen Európa tájain.
397-ben november 11-én halt meg Candes-ban, de Tours városa ragaszkodott hozzá, hogy ott helyezzék örök nyugalomra, temetésére állítólag 2000 szerzetes érkezett szerte a provinciából. Így lett Mártonból igazi híresség – bár egész életében azért küzdött, hogy megmaradhasson egyszerű embernek.
