Munkatársaink

“Csak az üdvös,
ha az emberlélek tükrében
alakítja magát az egész közösség,
és a közösségben
az egyes lélek ereje él.”

(Rudolf Steiner 1920)

Az iskolánkat hierarchikus viszonyok nélkül, a munkatársi kör és a mögöttük felsorakozó tanárokból, munkatársakból és szülőkből álló munkacsoportok működtetik. Konferenciáinkon hétről hétre együtt végzünk művészi munkát, irodalom-feldolgozást a hármas tagozódás témakörében. Bátorítjuk az egyéni kezdeményezéseket, nagy figyelemmel vagyunk egymás iránt és folyamatos visszatekintéssel igyekszünk fejleszteni magunkat és működésünket. Segítőinkkel folyamatos önismereti és szervezetfejlesztési munkát végzünk, mert hiszünk benne, hogy egyedül nem megy és a társunk által tartott tükör a barátunk.

Munkatársi körünk tagjai:

Amár Zoltán - épületgazda és beruházás munkacsoport
A Waldorf-pedagógiával akkor találkoztam, amikor egyik fiamat 2007-ben beírattuk az Óbudai Waldorf Iskolába. Először furcsa volt, aztán nagyon hamar megszerettem a Waldorf-közösségbe tartozást, a jó hangulatú együtt töltött időket, szülőkkel, gyerekekkel, pedagógusokkal. A pedagógiáról alig tudtam valamit, annyit érzékeltem, hogy a jónál is jobbat tud adni a gyerekeknek.

A Gyöngyharmat Waldorf Óvoda egyik alapítója vagyok. Egy helyi iskola megalakulására mindig is szívesen gondoltam, úgy éreztem hogy az óvoda folytatást igényel. Amikor összeálltak a feltételek, és Verba Judit felhívott, hogy alapítsunk iskolát, azonnal tudtam csatlakozni. Az alapításhoz szükséges erőt, lendületet meghozta a feladat és a motiváció, hogy minél több gyerek kaphassa meg a Waldorf-minőséget.

Szép, nagy, mozaik családunkban egy ovisunk, egy általános iskolásunk, egy gimnazistánk, két egyetemistánk és egy már diplomázott dolgozó gyermekünk van. A gyermekek oktatási lehetőségeinek jónéhány szegmensét ismerem, hiszen gyermekeim részben, vagy egészben állami és Waldorf-intézményekbe jártak-járnak.

Régebben távközléstechnikával, informatikával foglalkoztam, majd gazdasági területen dolgoztam. Jelenleg a turizmusban tevékenykedem.

A Szent Márton Waldorf Iskolában az iskola jövőjét megalapozó beruházás gondozása a feladatom. A beruházás munkacsoporttal kell megtalálnunk és felépítenünk az iskolának hosszú távon otthon nyújtó épületet és környezetet. Emellett ha már én vagyok a gazdasszony férje, akkor legyek én az épület gazda és ebben a minőségemben az épület munkacsoport vezetője.

Ács Péter - kert munkacsoport
Villamosmérnöknek tanultam, de nem fejeztem be a képzést. Vendéglátó szakos közgazdász lettem, de ehhez sincs sok köze a választott szakmámnak, inkább csak örülök, hogy megtanultam jól főzni és folyékonyan beszélni három idegen nyelven. Egy műszaki dokumentációval foglalkozó cégnek vagyok az ügyvezetője. Korábban közel négy évet éltünk Kínában a családommal, ahol nagyjából ugyanez volt a munkám csak egy kisebb csapattal. Jelenleg Aranyhegyen lakunk, két fiú és egy kislány édesapja vagyok.

Legnagyobb fiunk, Barnabás leendő iskolájának keresésekor mentem el teljesen laikus érdeklődőként az Óbudai Waldorf Iskola tájékoztató estjére. Fantasztikus érzés volt, úgy éreztem végre megtaláltam amit kerestünk – holott nem is tudtuk, hogy keressük. A következő alkalomra már velem jött a feleségem is, ő is hasonló kapcsolódást élt át. Ami megfogott a Waldorf-pedagógiában, az a lágysága, rugalmassága és a tudatossága. A lelkesedés a pedagógusok szemében, az otthonos légkörű és kisugárzású iskola és osztálytermek. Nem utolsó sorban a nagyobb Waldorfos gyerekek nyitottsága, talpraesettsége, őszintesége.

Miután bekerült a gyermekünk az iskolába, nem volt kérdés az utunk folytatása. Sokat olvastunk, tanultunk, napról-napra mélyült az elköteleződésünk. Kérésünkre Ricsi fiunkat a rákövetkező évben befogadták a Gyöngyharmat Waldorf Óvodában, ezzel az önkormányzati, állami rendszert teljesen hátra hagytuk. Az oviban egy kisebb Waldorf-közösség összetartásában egy mélyebb szintjét volt szerencsénk átélni az elköteleződésnek. Innen a következő lépcső volt az egyesületi elnökségben a szerepvállalás. Mint aktív ovis szülők, ott legyeskedtünk az iskolaalapítás iránti szándék megszületésekor, de mire középső gyermekünk, Ricsi iskolába indult, még nem született meg az iskola, így követte a bátyját Óbudára. De úgy döntöttünk, segítünk megteremteni Pilisborosjenőn az iskolát, és kapcsolódtunk az alapítói körhöz. Reménykedtünk abban is, hogy Ricsi esetleg újrakezdheti majd a megalakult iskolában az első osztályt. Nagyon erős motiváció volt, hogy megadjuk neki is azt, amit a bátyja kaphatott. Sajnos voltak gondjaink Ricsi osztályában. Végül ez a vágyunk is teljesült, így minden a helyére került.

Az iskola kertjének fejlesztése, szépítése a feladatom. Sajnos a teljes épület és a kert fenntartása munkatársként túl nagy falatnak bizonyult munkahelyem és más kötelezettségeim mellett, de a nagyobb kerti projektek tervezése-szervezése pont elfér – és amúgy is a szívem csücske, mert az iskolaalapításkor is a kerti munkák koordinálása volt a fő feladatom. Természetesen nem egyedül teszem, lelkes szülők segítenek. Akinek pedig van saját kertje, tudja: egy kert sosincs kész!

Bádonyi Kata - iskolatitkár
Háromgyermekes családanya vagyok, és a középső gyermekem óvodakezdésekor találkoztam először a Waldorf- pedagógiával. Az egész családunk gyorsan megszerette a valódi közösségi együtt munkálkodást, az emberre figyelő pedagógiát, a művészi tevékenységeket, amelyek mind-mind fontosak a Waldorf-intézményekben, amellett, hogy rendkívül sok időt töltenek a gyerekek a természetben.

A Szent Márton Waldorf Iskola alapításába, tevékenységébe először a fenntartó oldaláról kapcsolódtam be, az engedélyeztetés és az adminisztráció területén. Jelenleg iskolatitkárként dolgozom. Hozzám tartozik továbbra is az engedélyek területe, továbbá a tanügyi, irodai adminisztráció, néhány napi tevékenység a gyerekek körül, illetve a beszerzés.

Eredetileg tanári végzettségem van, később gazdasági diplomát is szereztem. Családalapítás előtt multinacionális cégeknél dolgoztam humán erőforrás gazdálkodás
területen. A gyermeknevelés vezetett engem is, és családomat is a Waldorf-intézményekhez.

Hálás vagyok azért, hogy a művészi tevékenység a Waldorf-pedagógia segítségével a családunk mindennapi részévé vált. A gyermekeim művészi munkáira ma is úgy tekintek, mint csodálatos alkotásokra. A kötött, varrott, faragott eszközöket a mindennapokban is használjuk, egy-egy rajzot, festményt kirakunk a falra, hogy gyönyörködjünk bennük, a színdarabokat pedig élvezettel nézzük.

Hiszem, hogy a gyermekkorban szerzett jó élmények, tapasztalatok, minták az embert egész életében támogatják, és olyan tudással vértezik fel, amit a későbbiekben minden élethelyzetben használni tud majd.

dr. Bán Marianna - antropozófus orvos
Dr. Bán Marianna vagyok. Első diplomámat és szakvizsgámat a SOTE-n szereztem 1995-ben. Párhuzamosan szereztem természetgyógyászati képesítést (ETI). Majd mentálhigiénéből diplomáztam (KJF). A homeopátiás tanulmányaim (Magyar Homeopata Orvosi Egy.) mellett, az Antromedicart Egyesület orvosképzése után, a Pécsi Tudományegyetemen antropozófus orvoslásból szereztem diplomát. Számos továbbképzésen és tanfolyamon gyarapítom ismereteimet.

Eszközeim: antropozófus gyógyászati módszerek, klasszikus homeopátia, biokémiai só- terápia, természetgyógyászat, virág-, kristály és rügy esszenciák, táplálkozási, életvezetési tanácsadás, mentálhigiénés terápiás beszélgetés, stb.

Három éve kísérem a gyerekeket és pedagógusokat antropozófus iskolaorvos-konzulensként az Óbudai Waldorf Iskolában. Rendszeresen tartok csoportos tanfolyamokat, előadásokat a testi- lelki egészségről, önsegítésről, a megelőzés-terápia-rehabilitáció témájában.

Az egyéni terápiás beszélgetésekben a konkrét probléma mellett az egyéni biográfia, a testi-lelki alkat, megküzdési mechanizmusok, elakadások, transzgenerációs hatások feltárása is nagy hangsúlyt kap.

A Szent Márton Waldorf Iskolában a pedagógiai munkát antropozófus orvosi minőségemben támogatom. A munkatársak elhivatottak az önfejlesztésben, ebben vállaltam részvételt az egyéni és konferencia munkákon keresztül.

Emich Szabolcs - szervezetfejlesztő tanácsadó
Családommal, feleségemmel és négy gyermekünkkel Óbudán élünk. Csenge, az első gyermekem az otthonunkhoz a legközelebbi állami óvodába kezdett el járni. Abban az évben készültünk arra, hogy kiköltözünk Ausztráliába. Az első ovis év után menekültünk a közoktatásból és egy barátunk javaslatára meglátogattunk egy közeli Waldorf-ovit. Elvarázsolva, és meghatódva értünk haza, szerelem volt ez, első látásra. Csenge boldogan járt ide ezután, és én elkezdtem keresni azt, hogy vajon van-e Ausztráliában is Waldorf-óvoda és iskola. Hamar kiderült számomra, hogy Magyarország egy kivételes hely ebből a szempontból. Az egy lakosra jutó Waldorf-iskolák száma Svájc után itt a legmagasabb. Lemondtunk a kiköltözésről, mert itt végre megtaláltuk nemcsak a megfelelő óvodát és iskolát, de azt a közösséget is, amit már régóta kerestünk. A Waldorf és az antropozófia fenekestül forgatta fel az életünket. Hazatalálást éltünk meg és lépésről lépésre átalakultak a mindennapjaink is. Először eltűnt a tévé, megjelentek az ünnepek. Átalakultak az étkezéseink, megjelent a manókészítés, a famegmunkálás. Elkezdtünk kertészkedni, átalakult a gyerekszoba. Ahogy egyre jobban elmélyedtünk az antropozófiában, a különböző csoportok, olvasmányok hatására kialakult egy rendszeres szellemi gyakorlatunk. Az akkori, sok túlórával járó munkámat és munkahelyemet felváltotta egy minden tekintetben szabad, független munkaforma, ami mellett még több időm lett elmélyedni az antropozófia által inspirált területekben.

Verba Judittal és családjával közeli barátságban és munkakapcsolatban vagyunk. Az Óbudai iskolában azonos osztályba járnak gyermekeink, és legkisebb leányunk már a Pilisborosjenői oviban kezde a waldorfos éveit. Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt Judit felkért arra, hogy szervezetfejlesztőként segítsem az iskolaalapító csoportjának működését, így kerültem kapcsolatba a Szent Márton Waldorf Iskolával.

Az iskolának szervezetfejlesztő tanácsadója vagyok, és havonta találkozom a működéssel, a szociális területtel foglalkozó csoporttal. Ilyenkor facilitátorként, moderátorként, mentorként, mediátorként, szupervízorként veszek részt a témától, az aktuális kérdésektől függően. A segítségemmel készültek az iskola folyamatai, szervezeti formái, vezérképe. Közösségek, egyének mélyebb önmagukra találásának segítéséhez értek.

Az elmúlt tíz év a Waldorf világában olyan lehetőségeket adott, hogy összekapcsolhattam a Waldorfon kívüli világ és az antropozófia által inspirált eljárások, módszerek, éteri formák gyakorlatát. Párhuzamosan dolgozom Waldorf-intézményekkel és cégekkel, gazdasági szervezetekkel. Életfeladatomként ismertem fel, hogy az emberek munkáról alkotott képét és gyakorlatát megváltoztassam. Kilenc éve létrehoztam egy szervezetfejlesztői szakmai kört, amely a munka, a munkahelyek jövőjét kutatja. Létrehoztuk az első Facilitátor műhelyt, majd később Munkahely műhelyt és Küldetés műhelyt is. Ez a kör később találkozott és összekapcsolódott Kerekasztal Körrel és most Jövőképző néven építünk egy felnőttképző iskolát, ami jelenleg harmadik éve működik és coachokat, szervezetfejlesztőket tanít az organikus és hármas tagozódású szervezeti elvekre, illetve szociális művészetekre.

A kilenc év során a Waldorf-iskolák számára kidolgozott Utak a minőséghez minőségirányítási eljárás oktatója lettem, mediátor képesítésem lett, és elvégeztem a felnőttek Waldorf-iskolájaként emlegetett Biográfus képzést. Tagja vagyok a magyar Biográfus Műhelynek és egy Klasse (Steiner által alapított szellemtudományi főiskola) csoportnak is. Alapítója voltam és oszlopos tagja vagyok a Magyar Waldorf Szülők Szövetségének, és sok Waldorf-iskolában, óvodában segítettem konfliktusok kezelésében, megújulási folyamatokban.

A Waldorfon kívüli világban a nagyvállalati felsővezetőket segítem, illetve szervezeti-kulturális átalakulási folyamatokat támogatok, mentorálok többek között a Magyar Telekomban, az Európai Bizottságnál vagy a nemzetközi Greenpeace-nél.

Korábban informatikai vezető voltam, és még korábban kutató biológusnak tanultam.

Jordán Éva - gazdasági vezető
A Waldorf-pedagógiával több mint tíz éve találkoztam először, amikor az unokanővérem legnagyobb lánya elkezdte az Óbudai Waldorf Iskolát. Eleinte nem gondoltam, hogy ez a világ nekem való lenne. Az első kisfiam születésekor kölcsönkaptam egy Vekerdy- könyvet, akkor kezdett érdekelni ez a nagyon gyerekközpontú, kreatív, szabadabb gondolkodású világ. 2013-ban költöztünk Pilisborosjenőre, és akkor már nagyon örültem annak, hogy mire a legnagyobb fiam, Márk óvodás korú lett, megnyílt a helyi Gyöngyharmat Waldorf Óvoda. Legkisebb fiam, Áron most jár oda, középső gyermekem pedig miután kijárta az ovit, már a Szent Márton Waldorf Iskola első osztályos tanulója. Azóta teljesen beszippantotta az egész családunkat ez a világ, és soha nem kérdőjeleződött meg bennünk, hogy jó úton vagyunk, jó helyen vannak a gyermekeink.

Aktívan részt vettem az Óvoda szülői csoportjában, aztán pár év múlva jött az ötlet, hogy alapítsunk iskolát is. A többiek hite magával ragadott, és egyre jobban éreztem a belső indíttatást és motivációt a közös cél megvalósításáért.

Már a Gyöngyharmat Óvodában is, majd az iskola alapításakor is úgy adódott, hogy én foglalkoztam a gazdasági, pénzügyi feladatokkal, hiszen a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem gazdálkodási szakán végeztem controllerként, és a Budapest Airportnál pénzügyi, üzleti elemzőként dolgoztam korábban, a gyermekeim születése előtt. Az iskolaalapítási folyamat alkalmával beleástam magam az intézményi- és non-profit pénzügyekbe. Később Ocskay Eszter és Verba Judit felkérésére elvállaltam az iskola gazdasági vezetését. Így most olyan helyen dolgozhatok, amelynek a küldetése a szívügyem, és olyan emberekkel együtt, akiket emberileg és szakmailag is nagyra becsülök, szeretek.

Kattner Kriszta - antropozófus művészetterapeuta
Találkozásom a Waldorf-pedagógiával akkorra tehető, amikor elkerülve az állami oktatásba való betagozódást, egyéb utakat, más szóval alternatív iskolát kerestünk a gyerekeinknek. Elsőre nem sikerült megtalálnunk a ”tutit”, ezért 2003-ban iskolát alapítottunk Pilisszentlászlón: a Kékvölgy Waldorf Iskolát.
Akinek már volt része egy iskola megalapításában, az jól tudja, hogy mit is jelent egy ilyen találkozás. Az iskolaalapítás elköteleződés, szinte folytonos tanulás, emellett komoly munka, munka és munka.
Ez egy igazi találkozás volt és sorsszerű barátság lett belőle! És ahogy (a Waldorfban) lenni szokott, én is végigjártam a saját ”beavatási utamat”: iskolaalapító, iskola tervező és átépítést koordináló (és csináló), aktív szülő, új iskolát ”tervező” és építő aktív szülő, majd a fenntartó vezetőség tagja, és végül tanár is voltam.

Ugyan már több éve voltam Waldorf-szülő és tevékeny résztvevője a Kékvölgy életének, mégis, valahogy én és az antropozófia, többször is elmentünk egymás mellett úgy, hogy nem ismertük fel egymást! De 2007-ben, amikor megszerveztem egy stúdium csoportot, és belekezdtünk a közös munkába, az már igazi találkozás volt, még annak ellenére is, hogy az Általános embertannal kezdtem ezt a bizonyos ismerkedést. Korábban többen is azt mondták nekem, hogy Steiner érthetetlen, és ne is próbálkozzak vele (mert én úgy sem érteném), ezért sokáig csak Kühlewind könyvekbe mertem belefogni. És azok tetszettek is! Aztán az Általános embertant olvasva arra jutottam, hogy akik tanácsot adtak nekem, nem is ismernek! Ma már másképp gondolom: magukat sem ismerték…

De félretéve a tréfát. Ez a stúdium csoport 13 éve, heti rendszerességgel találkozik nálunk és ”dolgozunk”. Emellett a szellemi munka mellett az is fontos nekem, hogy ne csak elmélkedjek az antropozófiáról, hanem azt, amivel foglalkozunk engedjem hatni a mindennapjaimra, a munkámra, a szociális kapcsolódásaimra, a jövőbeli terveimre, egyszóval hassa át az életemet.

Itt, a Szent Márton Waldorf Iskolában jelenleg a Tanári Konferencia munkájában veszek részt. Éteri érzékelési gyakorlatokat és ehhez kapcsolódó művészi munkákat tartok a Konferencia tagjai számára, elsősorban azért, hogy az érzékszervi érzékelésen túli érzékelésben fejlődjünk. A másik szerepemnek is van köze a művészethez: egyéni, önismereti foglalkozásokat tartok, amely munka vázát Margarethe Hauschka képzőművészeti-terápiás módszere adja. Ennek a munkának is az a célja, hogy az iskoláért dolgozó felnőttek lelki és szellemi fejlődését segítse, erősítse, támogassa.

De ezen kívül bevállaltam már egyéb, apróbb feladatokat is: a kert megtervezését, az iskola belső tereinek átgondolását, a terek színezését, a név megtalálás segítését és az iskola pecsétjének megszületése körül is bábáskodtam.
Ezért is írtam azt, hogy jelenleg ezek és ezek a feladataim, mert régi motorosként a Waldorfban tudom, hogy ma ezt, ám holnap már azt a feladatot ”kapom”, és amúgy meg számomra úgy is az a lényeg, hogy azt, amit éppen csinálok, szóval AZT, a tőlem telhető legjobban tegyem!
Ha néhány szóban kellene a családi állapotomat leírnom, azt mondom: boldog, kiteljesedésben lévő és gyakorló. Boldog azért, mert mindazok ellenére – vagy éppen mindazért -, amiben részem volt már: boldog családban élek a férjemmel és a gyereke(im)mel. Kiteljesedésben lévő azért, mert ugyan a két nagyobbik gyerekünk (a 28 éves lányom és a 26 éves fiam) már elköltöztek és mi itt maradtunk ”öreg szülék” a kamasz ”kis”fiúnkkal magunkra, azért ez mégsem a vég, sőt: ez a mi családunk továbbfejlődése, a kiteljesedése! Gyakorlóban azért, mert szinte mindig újabb és újabb helyzeteket kapok és szóba sem jöhet, hogy megkönnyebbülve hátradőljek, és azt mondhassam: Na, ez a család kész!

Kvassay Bea - gazdasszony
Kvassay Beáta vagyok, a Szent Márton Waldorf Iskolában gazdasszonyként dolgozom.
Négy gyermekem Waldorf iskolába illetve Waldorf óvodába jár/járt.

A Waldorf pedagógiával majdnem 20 évvel ezelőtt találkoztam, és azonnal megérintett, éreztem, ez lesz a mi utunk az oktatás terén. Az elmúlt közel két évtized alatt rengeteget olvastam róla, illetve amikor a legnagyobb gyermekem végre elkezdhette az iskolát, már gyakorlatban is megélhettük, átélhettük a Waldorf létet.

A Szent Márton Waldorf iskolához alapítóként csatlakoztam, így nagyon erős a kötődésem a munkatársaimhoz, és az ide járó gyermekekhez.

Legkisebb gyermekem születéséig egy profitorientált vállalkozásban gazdasági vezetőként dolgoztam, ahol az utolsó években lelkileg már nagyon rosszul éreztem magam. Biztosan tudtam, nem ez az én utam. Szerettem volna gyerekek között dolgozni, a róluk való gondoskodásban nagy örömömet lelem.

Gazdasszonyként a gyermekek ebédeltetése, uzsonnáztatása az egyik feladatom. Ezeken felül az iskola tereinek tisztán tartásáért is felelek. Nagyon elkötelezett vagyok azért, hogy az iskolában folyó szellemi munkát, és az ennek nyomán megjelenő lelki minőséget a terek fizikai minőségében is támogassam, ezzel megtisztelve az összes munkatársat, és az összes gyermeket!

Medvecki Réka - kommunikáció munkacsoport

A Waldorf-pedagógiával saját önismereti munkám, és gyermekeim kapcsán találkoztam. Hosszú évek óta tevékenykedem önszerveződő, civil közösségekben. Egyre tudatosabban látom, hogy miért ez a működés a lételemem, miért keveredek mindig közösségek szerveződésébe. Hiszem, hogy így tehetjük szebbé a világot, egymásra nyitottan, egymást segítve és gyermekeimnek is ezt a példát szeretném továbbadni.

Tizennégy éves ikerlányaim az állami rendszer 8. osztályában tanulnak, ötéves kisfiam pedig a Gyöngyharmat Waldorf-Óvodába jár. Közösségeinkben megéreztem az erőt, amivel megteremthetnénk azt az iskolát, amire vágyunk gyermekeink számára. Aztán kiderült, többen így érezzük. Az első találkozó óta aktív részese vagyok az alapítási folyamatnak. Hálás vagyok az alapító csapatnak és büszkeséget is érzek, hiszen 2020. szeptemberében többéves előkészítő munka után megnyílt a Szent Márton Waldorf Iskola.

A kommunikáció munkacsoport képviselője vagyok, de boldogan részt veszek a szervezeti munkában is. Kapcsolódom az ünnep és a forrásteremtés csoportok feladataihoz, és sok helyzetben az “emlékek őre” szerepben találom magam.

A civil szférából jövök, ahol főleg gazdasági és szervezési munkákat végeztem. Legutóbb egy színházi ernyőszervezetben pályázatokkal, illetve drámajáték programok szervezésével foglalkoztam, melyet szívesen közvetítek a pilisborosjenői gyerekek felé is drámaórák és táborok formájában immár nyolc éve. Gazdasági végzettséget szereztem, de van egy kicsi művészi vénám is. Mielőtt anya lettem, több, mint húsz évig néptáncoltam. A Bihari Táncegyüttes a második családom. A kézművesség is közel áll hozzám, manapság a horgolás a mindenem. Most kezdtem a Jövőképzőben csoportvezetés / szervezetfejlesztés területén tanulmányokat. Tapasztalataimat nagyon szeretném iskolánk segítésére is fordítani.

Ménesi Andrea - euritmia

Piliscsabán élünk a férjemmel és a fiammal egy családi házban. A fiam jelenleg az Óbudai Waldorf Iskolába jár. Férjem a Pázmányon dolgozik, én pedig az utolsó tanévemet töltöm az euritmia képzésen. Csendes, nyugodt helyen lakunk, ahol igyekszünk sokat kertészkedni. Emellett dinamikusan növekszik a háziállataink száma.

Többek között közgazdász, pszichológia – viselkedéselemző, rendőrszervező tiszt, illetve síoktató képzettségeim vannak. Rövid ideig dolgoztam síoktatóként, illetve különböző állami és magáncégeknél.

A Waldorf- pedagógiával kisfiamon keresztül találkoztunk először, akinek óvodát kerestünk. Felvették a piliscsabai Dr. Göllner Mária Waldorf Óvodába, ahol aktív közösségi szerepvállalásunk abban is megnyilvánult, hogy a fenntartó alapítvány titkára lettem. A mozgáshoz és a művészetekhez, elsősorban a zenéhez mindig szoros kötődésem volt, így Waldorf-szülőként egyenes út vezetett számomra az euritmiához.

A Szent Márton Waldorf Iskolával kapcsolatban Szalai Szilvia barátnőm keresett meg, aki tudott arról, hogy euritmia képzésre járok, az iskola pedig euritmistát keresett. Örömmel fogadtam el a megtisztelő felkérést.

Ebben a tanévben a tanári konferenciákon és a közös eseményeken, ünnepeken veszek részt. Jövő tanévtől leszek a gyerekek euritmia tanára.

Mester Zsuzsanna - leendő első osztályos tanító
Mester Zsuzsannának hívnak, 1973. július 8-án ikertestvéremmel együtt érkeztem meg a világra, Budapesten nőttem fel. A gimnáziumi évek után nem tanultam tovább, abban az időben elsősorban olyan területek érdekeltek, amelyek a felsőoktatás keretein kívül estek. Fokozatosan az alternatív gyógyászat felé fordultam, az AEEK szervezésében elvégeztem a természetgyógyászati képzés két alapmodulját, megtanultam két masszázs technikát. Éveken át masszőrként dolgoztam, egy gátizomtorna módszert pedig 15 éven át tanítottam is.

2007-ben diplomáztam a Budapesti Kommunikációs Főiskola üzleti kommunikáció szakán, azonban ez a kis kitérő inkább csak visszaterelt a korábban megkezdett utamhoz. 2008-tól nyári gyerektáborok szervezésében is részt vettem. A gyerekek lelkesedése és a táborok sikeres lebonyolítása egyre inkább felébresztették bennem azt a gondolatot, hogy a későbbiekben akár intézményi keretek között is gyerekek fejlődésével, oktatásával foglalkozzak.

Első kisfiam 1998-ban született, kislányom 2010-ben, testvére pedig három évvel később követte őt. A velük töltött évek alatt érdeklődésem elhatározássá érett: mélyebben szeretnék foglalkozni a gyermekek lelkének, személyiségének holisztikus megismerésével. Így találtam rá a Waldorf Pedagógiai Intézetre 2017-ben, ahol jelenleg végzős hallgató vagyok osztálytanítói szakon.

A lelkesedésem azóta is töretlen, hiszen kétségkívül rátaláltam arra a hivatásra, amelyet magaménak vallhatok, amihez hasonlót mindig is elképzeltem magamnak. A jövőben szeretném támogatni a gyermekeket képességeik szabad kibontakozásában és segíteni őket a szűkebb és tágabb környezetük megismerésében. Hiszek az értékben, a befektetett munkában és az eredményben, valamint abban, hogy a legjobb helyen vagyok. A 2021/22-ben kezdődő tanévben a hozzánk érkező gyerekek osztálytanítója leszek.

Mosolygó Viktória - könyvelés
Harmadik éve élek a családommal Pilisborosjenőn. Három gyermekem van, akik Waldorf-óvodában és iskolában nevelkednek, a legnagyobb már nyolcadikos.

A Waldorf-pedagógiával gimnazista koromban találkoztam először, de akkor még csak olvastam róla, mára már az életünk része lett. Rengeteget tanultunk és változtunk általa.

Amikor Pilisborosjenőre költöztünk, két kisgyermekünk a helyi Waldorf-óvodába kezdett járni. Mivel az iskola az óvodából nőtt ki, így kerültünk bele az iskola alapítási folyamatába, amelyet felemelő érzés volt megélni minden nehézségével együtt.

Lassan húsz éve dolgozom könyvelőként, így az iskolában a könyvelési feladatok tartoznak hozzám.

Ocskay Eszter - első osztályos tanító
Huszonhárom éves korom óta dolgozom Waldorf-iskolában osztálytanítóként és szaktanárként is. Két osztályt kísértem végig nyolc éven keresztül. Először a Bükk hegység festői környezetében, a Hámori Waldorf Iskolában, ami tanárságom bölcsője volt. Itt tizenegy éven keresztül olyan tanárszemélyiségek voltak a munkatársaim, akik a kezdetektől fogva mély antropozófiai tudással és a pedagógia iránti elkötelezettséggel segítettek Waldorf-tanárrá formálódnom. Ezután Pilisszentlászlón, a Kékvölgy Waldorf Iskolában folytatódott pályám, mely iskolát jól ismertem már, hiszen az alapítása óta rendszeresen látogattam, mint pedagógiai tanácsadó, mentortanár. Ebben az iskolában nyolc éven át foglalkoztam második osztályommal és tanítottam zenét, szabadvallást. 2019 nyarán keresett meg a Pilisborosjenői Waldorf Iskola alapítását kezdeményezők köre, és kért fel – később egy számomra nagyon fontos ünnepi alkalom keretein belül is – alapító tanárnak. A felkérést elfogadtam, mert megragadott az alapító szülők tettvágya, lelkesedése és a szociális hármas tagozódás iránti elkötelezettsége. Hálás vagyok nekik, hogy megtaláltak. Mostanra egy nagyon szép együttműködésen átívelő alapítói folyamat után továbbra is közösen működtetjük iskolánkat, ahol osztálytanítóként dolgozom. Tanárságom 21. évében a legtöbb időt a gyerekek között töltve egyre erősebben átélem, hogy a Rudolf Steiner által adott antropozófiai, pedagógiai útmutatások minden nappal egyre aktuálisabbak lesznek világunkban.
Ott Krisztina - angol és német nyelvtanár

Az idegen nyelvek mindig részesei voltak az életemnek. Kőszegen, egy határ menti kisvárosban születtem, és éltem az egyetemi éveim megkezdéséig. Természetes volt, hogy az utcán sétálva hallottam az embereket németül beszélgetni, apai nagyszüleim is gyakran váltottak át erre a nyelvre egymás között.

Német nemzetiségi általános, majd tagozatos gimnáziumi évek után egyenes út vezetett germanisztika szakra. Az angol nyelvet egy Brightonhoz közeli angol városka iskolájának fantasztikus tanáraitól tanulhattam meg másfél éves ottlétem során, majd már Magyarországon a Budapesti Gazdasági Főiskolán bővítettem ezt a tudást további üzleti angollal.

Az elmúlt húsz évben ugyan nem tanárként dolgoztam, hanem gazdasági területen, de mindig voltak jelek, megérzések, megélések, amelyek akkor, még ha tettben nem is, de vissza-visszatereltek az eredeti, tanári hivatásomhoz. 2012-ben kezembe vehettem a Solymári Waldorf Pedagógiai Intézet osztálytanítói képzésének diplomáját, majd nagyobbik gyermekem 2015-től Óbudai Waldorf iskolában tanul.

Most pedig megérkeztem a Szent Márton Waldorf iskolába, a gyermekekhez, a tanításhoz. Továbbra is az idegen nyelvek színesítik, teszik teljesebbé az életemet, remélve, hogy a nyelvek és a mögöttük rejlő emberek és kultúrák iránti kíváncsiságomat és tudásomat át tudom adni a gyermekeknek.

Szalai Szilvia - kézimunka tanár, ünnep csoport
Első diplomámat egészségügyi területen, iskolavédőnőként szereztem. A Waldorf- pedagógiával először ekkor találkoztam, 1996-ban. Már akkor megérintett az a kevés is, amit megláthattam belőle, de mivel a közelemben nem volt ilyen iskola, így a közelebbi találkozás még váratott magára.

Első gyermekes anyukaként valamikor 2006 elején a lányomnak szerettem volna megvenni az első babáját. Döbbenten tapasztaltam, hogy sehol sem lehetett szép, egyszerű, semmit sem „csináló” babát venni. Ettől a felismeréstől a Waldorf-babákig rövid és egyenes út vezetett: nagyon megfogott az egyszerűségük, a természetes anyaguk, és a lehetőség, hogy én készíthetem el azt a játékot, ami remélhetőleg kedves társa lesz majd a gyermekemnek. 2008-ban nyílt lehetőségem csatlakozni egy babavarró csoporthoz, akikkel sűrűn összejárva készítettünk babákat, és közben waldorfról, antropozófiáról beszélgettünk. Akkoriban még nem értettem, miért, csak éreztem, hogy ez a „rendszer” működik, és minden újabb megismert részlet szépen illeszkedik a világképembe. Közben elvégeztem egy asztalos képzést is, munkám során elsősorban gyermekjátékokat és ékszereket készítettem. Igyekeztem minél teljesebben megérteni, mitől lesz jó, szép és igaz egy játék, s ez a fajta gondolkodás még több megértést hozott a Waldorf-pedagógiával kapcsolatban. Három gyermekem révén a jó sorsunk csodás Waldorf-pedagógusokhoz terelte a családunkat, akiktől mindannyian sokat tanulhattunk, tanulhatunk.

Amikor Solymáron elindult az első waldorf kézimunka tanári képzés, nem volt kérdés számomra, hogy szeretném elvégezni. 2015-től dolgoztam a Kékvölgy Waldorf Iskolában, kézimunka és fafaragás tanárként. Ötödiktől nyolcadikig tanítottam a kézimunkát, és egy osztályban, (Ocskay Eszter előző osztályában) a fafaragást is. Izgalmas volt látni és tapasztalni, milyen projektmunkákra van lehetőség, micsoda dolgokra képesek a gyerekek, ha az ember figyel és reagál rájuk, és igyekszik azt adni, amire szükségük van.

A Szent Márton Waldorf Iskolához Eszter hívott, az alapítási folyamatba 2019 novemberében kapcsolódtam be, s látva a csapat elszántságát, tettrekészségét, hamarosan éreztem a kötődést és az elkötelezettséget magam is. Ebben a tanévben kézimunkát tanítok, a napköziben vagyok a gyermekekkel, s az ünnepcsoport munkáját szervezem.

Jelenleg a waldorf-osztálytanító képzést végzem. Munkám során azt láttam, hogy ahogyan a waldorf-pedagógia bármely területén, úgy a kézimunkában is rengeteg terápiás lehetőség rejlik. Szerettem volna ez irányú tudásomat elmélyíteni, még tudatosabban használni, ezért az osztálytanító képzés mellett a gyógypedagógia szakot is végzem a Soproni Egyetemen.

Verba Judit - forrásteremtés és beruházás munkacsoportok

Egyetemista koromban, pszichológia szakos hallgatóként találkoztam először a Waldorf-pedagógiával, mint alternatív módszerrel. Életközelbe csak 15 évvel később kerültem vele, amikor a legnagyobb gyermekem iskolás lett. Ekkor kezdtem el mélyebben utána olvasni, hogy tudjam, mi pontosan ez a pedagógia, amit a gyermekünknek választottunk, és mi az a szellemiség, ami mögötte van. Ennek 13 éve, azóta olvasok antropozófiai irodalmat, járok rendezvényekre, előadásokra, tanulok, és igyekszem megvalósítani a tanultakat.

Szülőként az iskolához először az érzelmi szálakon keresztül tudtam kapcsolódni. Megfogott az ünnepek kiemelt szerepe és mélysége. A családunk ünnepei is gazdagabbá váltak az iskolán keresztül beáramló tapasztalatok és élmények hatására. Teljesnek éreztem a gyerekekkel való munkát. Csodáltam a kis kézimunka- és kézműves alkotásokat. A lányommal együtt tanult itthon az egész család furulyázni. A legmeghatóbb ünnep számomra először a kis elsősök fogadása volt, amikor az egész iskola apraja-nagyja tartotta a kezekből és zöld ágakból álló boltívet, vezetve végig a gyerekeket és szüleiket az iskolán egészen a leendő osztálytermükig. Közben a több száz ember egyszerre énekelte:

„ Áldjanak az Égiek,
Fény kísérjen és Szeretet,
Bármerre jársz”

Így kezdődött. Teltek az évek, négy kisgyermekünkkel sok tapasztalatot gyűjtöttünk a különböző intézményekben. Néhány szülőtársunkkal úgy éreztük, hogy Pilisborosjenőn nagyon jó helye lenne egy Waldorf-óvodának, tovább tudnánk vinni az eddigi tapasztalatokat, és 2015-ben megalapítottuk a Gyöngyharmat Waldorf Óvodát. További pár év után láttuk, hogy melyek a következő lépések a Waldorf-úton, inspirált minket az, hogy falun hozzunk létre iskolát is, visszakapcsolva a földhöz a gyerekeket. Mélyen hisszük, hogy a mostani nemzedéknek erre nagy szüksége van.

Az antropozófia társadalmi vetülete – a Steiner által megfogalmazott Hármas Tagozódás – volt a másik erős hívó impulzus. Ezzel szerettünk volna előrébb lépni, felnőttként magunkon kísérletezni, hogy hogyan tudunk hierarchia nélküli, közösségi fenntartású intézményeket működtetni. Szeretnénk ebben felnevelni a gyermekeinket, hogy ezt szívják magukba már egészen pici koruktól, azért, hogy ők már egy emberhez méltóbb társadalmat építhessenek.

Az iskolában képviselem a forrásteremtés munkacsoportot, tagja vagyok a kommunikációs munkacsoportnak, és a szervezet folyamatos fejlesztését gondozom. Emellett a fenntartó Pilisborosjenői Waldorf Egyesületet képviselem négy társammal együtt.

Négy gyermekem van, akik közül három óvodától kezdve Waldorf-intézményben nevelkedik. A legnagyobb lányom, aki az iskolával kezdte, idén érettségizik Waldorf-gimnáziumban. A legkisebb jelenleg harmadik osztályos, az Óbudai Waldorf Iskolába jár a testvéreivel együtt. Pilisborosjenőn élünk, a három lányunk lovagol, főleg a környékbeli szép pilisi tájakon, terepen, a fiam hegyi kerékpározik. Az egész család megéli, hogy mennyire jó a vidéki élet.

Pszichológusként végeztem, és HR területen dolgoztam a második gyermekem születéséig. Dolgoztam középméretű magyar cégnél és multinál is. Sokat tanultam belőle, hálás vagyok nekik, de a gyerekek születésével egyértelművé vált, hogy másfelé visz az utam. Egy dolgot nem tudok abbahagyni, ez a folyamatos önképzés. Sok évet jártam pszichodráma csoportokba, dolgoztam biográfiával, jártam több évig a Vezetői Kerekasztal programjaira. Az egyesületen és az iskolán kívül egy alapítványban vállalok aktív szerepet a család mellett. Mára csak az alulról szerveződő összefogásban tudok hinni, és abban, hogy a saját szűk környezetem életével foglalkozzak, ide tegyem az energiáimat, itt tegyek egy szebb világhoz vezető apróbb-nagyobb lépéseket. Csodás kaland, minden percét élvezem, és fantasztikus társakra leltem ezen az úton!

Zólyomi Ernő - antropozófus ének terápia
„Minden munka, minden úgynevezett hangképzésre irányuló erőfeszítés alapvetően nem más, mint elhárítása, eltakarítása azoknak a burkoknak, akadályoknak, melyek – ez esetben helyes a szóhasználat – nem engedik a hangot „kijönni”.

Ezen a ponton ütközünk a mai énektanítás legnagyobb tévedésébe: az emberi „hangnak” ugyanis nincs szüksége „képzésre”. Ez a hang már létezik, készen van – mint az ideák világában zengő lényiség-, csupán felszabadításra vár! A hang felszabadításáról, vagy inkább kibontásáról kellene beszélnünk, nem pedig hangképzésről.”

Valborg Werbeck-Svärdström

Húszas éveim elején szülővárosomban, Miskolcon, az egyik kórusút alkalmával egyik tenor szólamtársam kezembe adta a „Karma megnyilvánulásai” című Rudolf Steiner előadássorozatot, amit elolvasva nagyon érdekesnek találtam. Egyetlen dolog volt furcsa, hogy a szerző nem a feltevéseiről beszél, hanem mintegy tényeket közöl benne. Néhány évvel később, 1999-ben, amikor szintén „véletlenül” a Hámori Waldorf Iskolába kerültem, mint zenetanár, valamelyest megértettem, miért. Tizenkét évig tanítottam ott, szinte a semmiből építettük fel az iskola zenei életét feleségemmel, Ocskay Eszterrel, aki osztálytanítóként segítette a munkámat. A tizenkét évfolyam életkori sajátosságait figyelembe vevő, mégis magas zenei színvonalat képviselő énekórákon kívül, többféle kórus, zenekar keretein belül dolgoztunk a gyerekekkel, koncerteket, operaelőadásokat hoztunk létre velük. Az iskolai munkám mellett egy templomi kórusom is volt, amelyben főleg az idősebb (nyugdíjas) korosztály képviseltette magát. A legnagyobb alázattal és szeretettel dolgoztak velem és a miséken és az egyházi ünnepek zenei szolgálatai során tettek minden alkalommal csodát.

2011 óta főállásban a fővárosban és környékén, az állami zeneiskolai keretek között próbálom megvalósítani a Waldorf – pedagógia zenetanításhoz kapcsolódó ideáljait. Emellett, mióta a feleségem révén Pilisborosjenőre járok heti egy alkalommal, úgy érzem magam, mintha az „Aranyember” Noémijének szigetére érkeznék.

A Szent Márton Waldorf Iskolában, mint segítő munkatárs dolgozom, elsősorban persze zenei területen. Egy a Valborg Werbeck-Svärdstöm nevéhez fűződő antropozófiai alapú énekterápiás képzést végzek Münchenben, amely alapján egyéni terápiás énekórákat adok az iskolában gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.