Vége a nyárnak, hűvösek a reggelek is, a nyájat ilyentájt terelték az istállókba, az emberek pedig szentmihálykor vettek újra cipőt a lábukra. A padlásról lekerült a rokka, összerakták a szövőszéket.  Mi is még élvezzük a nyár édes gyümölcseit, még visszavágyunk a nyaralásba, a szabadságba, de a libabőrös reggelek emlékeztetnek, hogy lassan bekényszerülünk a házunkba, s ott feladatok, munka, tanulás vár. Megmérettetünk, hogy képesek vagyunk- e összerakni magunkat és bele tudunk-e állni a dolgunkba. Szembe tudunk-e nézni saját sárkányunkkal, letaszítjuk-e az utunkból? Szent Mihály a bátorságpróbán arra bíztat, hogy képesek vagyunk erre, hogy érdemes erőfeszítést tenni, mert ezzel erősebbek, lélekben gazdagabbak lehetünk. És hogy a bátorság fehér kövei a nap végén többet nyomnak a latban a sárkány szívénél, átbillent a mérleg, van remény.