Az iskolába érkező elsősök – bár sorsuk kétségkívül erre a helyre vezette őket – még csak egy kis, néha zabolátlan, néha megszeppent gyerekcsapat. Osztállyá az első hetek formálják őket. Megtanulnak együtt mozdulni, egymásra és osztálytanítójukra figyelni, és megtapasztalják, hogy ők így, együtt egy egész. Ebben segíti őket a sok kirándulás, játék, nagy mozgások és ebben segít a művészet, a líra is. Egymásra figyelve, mindig a csendből indulva, és a csendbe visszatérve megzengetni a húrokat, meghallgatni a többi hangszer éteri hangját különleges élmény, szinte körülvesz, a testünkké válik a finom rezgés – ez is az “együtt” erős megélésében segít, de a szépség, a művészi megtapasztalása is egyben.

Ugyanezt élhetik meg a szülők is, míg gyermekük líráját elkészítik, hiszen ez alatt a hosszú folyamat alatt érnek igazi szülői körré. A lírafaragás valójában esszenciája a Waldorf létnek, fej, szív és kéz, szépség és áldozat, erő és lágyság, művészet és tanulás, együtt másokkal alkotás a gyermekemért. Tenni mindezt az egész, a teljesség élményének megéléséért, ahogyan ez a gyerekek között is történik az első osztály első hónapjaiban.