Szent Márton Hírek 23/12

Kedves Családok!

Adventben járva újra összeállítottunk Nektek egy hírcsomagot. Fogadjátok szeretettel!

a Bevonódás Csoport
2023. december 15.

IMPRESSZUM
A hírlevéllel kapcsolatban itt fogadjuk leveledet: bevonodas@szentmartonwaldorf.hu

1.

Szent Márton ünnepünk

Idén is sokan együtt voltunk iskolánk legfontosabb ünnepén. 

Jöttek a faluból is megnézni minket új emberek, de a mi gyermekeink és családjaink is belemerültek a mesék, játékok, kézműves foglalkozások és a vásár eseményeibe.

Hálásan köszönjük minden szorgos kéznek az előkészületeket és a lebonyolítást is!

Már érkeztek visszajelzések az Ünnepcsoport felé, de szeretnénk mindannyiótokat megkérdezni a tapasztalatokról, élményekről és javaslatokról.

Ezen linkre kattintva éritek el a Szent Márton Visszatekintés űrlapot.

Kérjük, szánjatok rá pár percet, hogy jövőre is jól szervezett, meghitt ünnepünk legyen! 

Visszajelzéseiteket előre is köszönjük! 
Ünnep csoport nevében Emich-Kriston Geni

2.

Kara Fruzsina bemutatkozása

Először is szeretném megköszönni, hogy a közösségetek tagja lehetek.

Az Óbudai Waldorf Iskolában kezdtem egészen kicsiként, és cseperedtem fel az érettségiig. Tizenhárom évet töltöttem el az intézményben.

Utána üzleti főiskolán diplomáztam, pályázatíróként dolgoztam később, de rájöttem, hogy ez nem az én utam. Felsőfokú angol nyelvvizsgával rendelkezem, németből középszinten beszélek.

Jól ismerem a Waldorf-pedagógiát, és közel áll hozzám. Szeretek gyermekekkel foglalkozni, itt a faluban is igyekszem táboroztatni a nyár folyamán, önkéntes munkákat vállalni, pl. szemétszedés, faültetés, ahogyan az időm engedi.

Jelenleg a gazdasszonyi segítő munkakört töltöm be az iskolában, emellett pedig családi vállalkozásunkból is kiveszem a részem, a szüleimmel együtt gépi hímzéssel, szerkesztéssel és egyéb textil termékek gyártásával foglalkozunk.

Remélem, hogy a személyes találkozások az iskolában pozitív energiával töltenek fel mindenkit, és lassan megismerhetem mindannyiótokat!

3.

A Pásztorjáték

“Egy lakatlan istálló volt a színház
gyerekkoromban a kis faluban.
Ott éltem át először, míly heves láz,
ha kulisszák közt jelenés suhan.

Helybeli ügyetlen műkedvelőket
s vándorszínész csoportot láttam ott,
kedveltetőbbet s előkelőbbet
azóta sem! a szívemig hatott.

Bár úgy tudnék én is komédiázni,
hidegben hevülni, hőségben fázni,
mint a buzgón játszó falusiak.

Legyen ez a színjáték tarka álom,
túlemelkedve életen-halálon.
Tán nincs is írva : elképzelve csak.”

Weöres Sándor
(A holdbéli csónakos – Prológus)

November elejétől minden Waldorf-iskolában lázas készülődés kezdődik a karácsonyi ünnepkör sokféle eseményének megünneplése miatt. Mi is készülünk.  Ezeknek az eseményeknek egyik csúcspontja a Pásztorjáték, amelyet idén a Falukarácsonyon adunk elő, december 16-án, szombaton 17.45-től iskolánk udvarán. 

Az előadás így nyitott lesz a teljes faluközösség számára, ami régóta vágyunk volt. Az első  tanévben csak az elsősök láthatták a darabot, mert a szülőket nem volt szabad beengednünk az épületbe a járványügyi szabályok miatt. A második évben ugyanezért nem is tudtuk megtartani az előadást. Tavaly volt az első év, amikor a szülők és gyerekek együtt nézhették meg a Pásztorjátékot, az önkormányzat nagytermében.

Így a mostani előadás megvalósulása nagy öröm a számunkra. A mintegy 20 fős stáb lelkesen készül. Zajlanak a próbák, készülnek a jelmezek, ötletelünk a díszletekről. Ez lesz az első alkalom, hogy kinti előadást tartunk, annak minden szépségével és nehézségével. 

A rendező, Mesterházy Mária drámatanár szelíd türelemmel, de határozottan mozgatja a stábot, mi pedig lázasan magoljuk a szövegeinket, és bízunk a mélyen tisztelt publikum felénk való jóindulatában.

Mindaddig, amíg nem érjük el az osztályonkénti kb. 23 fős létszám átlagot, az iskola a mostani bevételekből nem tudja finanszírozni a havi működést teljes egészében. A forrásteremtő tevékenység mellett az új családok bevonzása a legnagyobb érték, amivel a stabilitásunkat megteremthetjük. Ezekhez mindannyian több módon is hozzájárulhatunk. Sokéves tapasztalatunk, hogy akkor érkezik a külső segítség, ha mi magunk a saját erőinket már megmozdítottuk. Ha töretlen hittel tesszük, amit vállaltunk, és adjuk, ami tőlünk telik. Ekkor mindig megérkezik a segítség és az erőink, forrásaink megsokszorozódnak! 

Honnan is ered a Főrévi Pásztorjáték?

Egy Pozsonyban született bécsi irodalomtudós, Karl Julius Schröer összegyűjtötte a Pozsony környéki falvakban, népi szájhagyományokban, illetve helyenként nyomtatott változatokban fennmaradt Karácsonyi Játékokat. Rudolf Steiner Schröer egyik tanítványa volt, így ismerte meg és vette gondozásba a játékokat. A Pásztorjátékot, (ld: Lk.1.-2,20) Magyarországon legelőször az első magyar (Kis-svábhegyi) Waldorf-iskolában adták elő az 1930-as években. Amikor a fasizmus erősödésével az iskolát bezárták, szünetelt a játékok előadása is. 1989-től kezdve a solymári, később a pesthidegkúti Waldorf-iskolában már nyilvános előadást lehetett tartani minden évben.  

A hagyományból tudjuk, hogy az eredeti Karácsonyi Játék szereplői már az őszi munkák befejezése után összegyűltek a faluban annál az idősebb embernél, aki a játékokat gondozta. Megfogadták, hogy az előadásig tisztán fognak élni, minden szöveget és éneket hamar és pontosan megtanulnak, a próbákon időben és minden alkalommal megjelennek. Ezekre a komoly fogadalmakra azért volt szükség, mert mindenki tudta, hogy itt nem akármiről, hanem valódi misztériumjátékról van szó. 

A Waldorf-iskolák viszik tovább a hagyományt – az évnek ebben az időszakában ugyanazok a szavak elhangzanak, ugyanazok a momentumok megtörténnek nemcsak a magyarországi, hanem a világ különböző Waldorf-iskoláiban is.

 

4.

Adventi kert

Schlanger Judit és Verba Judit összefoglalója

Szeretettel hívunk és várunk Benneteket a nálunk immár hagyománnyá vált felnőtteknek szóló Adventi spiráljárásra, ahol megélhetjük a bensőséges ráhangolódást az ünnepre.

Időpont: December 20. 20.00 óra

Helyszín: Euritmia terem

Jelentkezés

A gyerekek Adventi kertje december 21-én, csütörtökön, osztályonként kerül megrendezésre. Aznap délelőtt már nincs tanítás.

Az Adventi kertről

Az adventi időszak végén érünk el a Waldorf-iskolák legbensőségesebb ünnepéhez, a spiráljáráshoz, más néven az Adventi kerthez. 

Az Adventi kert estéjén előre berendezett terem várja az érkezőket. A padlón egy fenyőágakból formált óriási spirál, ennek mentén pedig arany színű kartonból kivágott csillagok vannak szabályosan elhelyezve. Csak egy nagy gyertya világít a fenyőspirál közepén, kék terítőre helyezve, mellette virágok, liliom és/vagy rózsa. A teremben csend és félhomály van. 

A szülők már bent várakoznak csendben, amikor az osztály a tanító kíséretében belép és leül. Elkezdődik az adventi dalok éneklése és vele együtt a spiráljárás.

A gyerekek egyenként indulnak a spirálba egy almával a kezükben, amiben egy kis gyertya áll. A spirál közepén meggyújtják a nagy gyertyáról saját kis gyertyájukat, majd a kifelé vezető úton leteszik a földön lévő aranyló csillagok valamelyikére.

Mindenki a saját ritmusában lépeget. Van, aki komolyan, áhítattal, van, aki bizonytalanul – néha segítséggel – talál csak rá az útjára. Van, aki magabiztos, szapora léptekkel halad végig a spirálon. Mire mindenki elhelyezte a kis gyertyáját egy csillagra, kivilágosodik a terem. 

A spirális út járása közben az úton lévőt a társai az adventi dalokkal és nyugodt türelemmel kísérik, tiszteletben tartva az éppen sétáló egyéniségét. 

A felnőtt Adventi kert alkalmával is hasonlóan telik az ünnep, annyi különbséggel, hogy ilyenkor általában nem az alap spirált, hanem dupla spirált, esetleg lemniszkáta formát szoktak a fenyőágakból megalkotni. A spirálba való belépés előtt mindenki húz magának egy-egy idézetet, amit ott fel is olvasnak Neki, majd a spirálból kijőve ezt kézbe is kapja. Közben pedig a többiek énekkel kísérik a lépteit.

Az Adventi kert is – mint megannyi ünnepünk – szimbólumokkal van tele:

Csillag: az embert szimbolizálja.

Alma: bűnbeesés – jó és rossz tudása együtt, termékenység, a kis Jézus kezében megjelenő alma a megváltás, a béke és harmónia gyümölcse.

A kis gyertya (az almában): az ember Én-je.

A nagy gyertya (a spirál közepén): a Krisztusi Én, a kezdet.

Fehér liliom: a tisztaság szimbóluma, a kinyilatkoztatás, az égi ártatlanság, a kezdet virága.

Vörös rózsa: szeretet, a beteljesülés, az ember továbbfejlődése, a szeretet-út betöltése. 

Kék lepel: Mária köpenye.

A spirál motívum: a természet sok-sok képződményében megtalálható (csigaház, DNS, kavarodó örvény, kozmikus mozgások). A spirálban benne van az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. Íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre, fejlődik. Ősi kép, amelynek majdnem minden kultúrában megtalálhatjuk a nyomait. 

Az Adventi kertet mindegyik Waldorf-intézményben megünneplik

Mit élhet meg az, aki végig megy ezen a spirális úton?

Az emberi aktivitás lényegét. 

Ha az ember elindul és halad befelé – azaz nagy figyelemmel tanul, dolgozik, elmélkedik – odabent fényt talál. Ez a fény közös, mindenki számára megtalálható. A megtalált közös lángról meggyújthatja a saját fényét, és azt kihozhatja a többieknek, azaz: nem rejti el magának, hanem odaadja a közösségnek, hogy ezáltal egyre melegebb és világosabb legyen azon a helyen, ahol éppen vagyunk. Életutunk újrajárása ez. Visszatekintés a születésig.

Amikor valaki a spirált járja, visszamegy oda, ahonnan jött, a születése előtti időbe. Az alma a Paradicsomot szimbolizálja, a gyertya pedig az egyéni világosságot. A gyertya meggyújtása a spirál közepén ennek a fénynek (világosságnak) a felfrissítését jelképezi. Amikor pedig kifelé halad a spirálból, akkor a saját gyertyájának megújult fényével a szellemi életből a földi élet felé jön.

A kétirányú mozgás (befelé, kifelé) kétféle lelkierőt mozgósít. A befelé tartó úton egyedül, magunkban kell megtalálni utunkat a fényhez. A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés. A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi. Kifelé a fényt a többiek fényéhez adjuk, hogy része legyen az együttes, közös fénynek.

Így jelenik meg individuális és szociális vonás egyetlen szimbólumban, ami az egész emberiség fejlődésképe is: először individuális lényekké válunk, hogy aztán saját belső akaratból, egyéni képességeinket a közösség számára rendelkezésre bocsássuk.

Nagyon meghitt és felemelő érzés, amikor a közösség minden tagja befejezi a spiráljárást, és egy csodálatos lángokból, léleklángokból álló spirál tárul szemünk elé. Igazi terápiának bizonyul, az összetartozás élménye mellett.

Forrás:
https://waldorfszulok.hu/2021/12/09/adventi-kert/
https://eletfa.cafeblog.hu/2013/11/26/adventi-spiral/

5.

Önigazgatás és vezetés

A munka világa sokat változott az elmúlt 100 évben. Amikor az első Waldorf-iskola megnyitotta kapuját 1919-ben, Németországban rendkívüli módon szegregált volt a közoktatás. A gazdagok egészen más minőségű iskolázáshoz juthattak, mint a szegények. Az intézmények vezetése is az akkori világ rendjét tükröző hierarchikus felépítésű volt. Rudolf Steiner egy társadalmi megújulási programot tervezett, és ennek egyik eleme a Waldorf-pedagógia volt. Azt remélte, hogyha önigazgató módon működő, szabad iskolákból, amelyeket támogató és együttműködő cégek vesznek körbe, olyan fiatalok érkeznek majd meg a munka világába, akik egészen más módon kezdik el megszervezni a jövő intézményeit.

Az önigazgatás, önszerveződő működés az elmúlt néhány évtizedben lett valóban a kutatás tárgya, és folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb formák, módszerek, elvek, amelyek olyan működést tesznek lehetővé, ahol a kreativitás és a fejlődés minden munkatárs számára elérhető. A mi iskolánk az önszerveződő működésnek számos formáját működteti, de néha nem is értjük pontosan, hogy ez miért jó, és mit tesz lehetővé.

Január 18-án arról fogunk beszélgetni, hogy mik a közösségi működés alapelemei, miképpen lehet fejleszteni a vezetést vezető nélkül, és hogy milyen kérdéseket kell feltennünk, ha az önszerveződés nem működik jól.

Ezt az alkalmat minden felnőttnek ajánljuk, akit érdekel a csoportok, csapatok működése, a vezetésnek a “kerekasztal” formája

Szervezeti kör nevében Emich Szabolcs

6.

Kihez fordulhatok?

Szülőként bármilyen kérdéssel – főleg a Waldorf-iskolával, -pedagógiával, gyerekkel kapcsolatos kérdésekkel – alapelv szerint az osztálytanítóinkhoz fordulhatunk. Szükség esetén Ő tud minket tovább irányítani. Szaktanári kérdéseinkkel megkereshetjük azonnal az adott szaktanárt is.

Operatív ügyekben az iroda tud segítséget nyújtani (befizetések, számlák, hivatalos papírok stb.). Az iskola működésével kapcsolatos – nem közvetlenül a pedagógiát érintő – kérdéssel, ötlettel, javaslattal is hozzájuk fordulhatunk. Szükség esetén Ők is segítenek megkeresni Nekünk az ügyben az illetékeseket.

Felnőttek közötti személyes konfliktus esetén jelezzünk közvetlenül az érintettnek, szükség esetén kövessük együtt a Konfliktuskezelési eljárás és panaszút lépéseit (1. lépés az empátiaséta; 2. lépés a mediált beszélgetés; 3. lépés a Szervezeti kör bevonása). Más gyermekével kapcsolatos konfliktus esetén elsősorban a pedagógusokkal, esetleg – tanári tanácsra – a gyermek szüleivel beszélünk, soha sem az adott gyermekkel közvetlenül.

Amennyiben úgy érezzük, hogy a folyamatainkban elakadtunk, nem sikerült a fenti utakon eljutni a megoldásig, elbizonytalanodtunk, nem tudjuk, hogy hogyan kéne tovább lépni az adott kérdésben, a Bevonódás csoport segítségét kérhetjük. Jelezhetünk a csoportnak vagy bármely tagjának (jelenlegi tagok: 1. oszt. –  Pálvölgyi Kata, 2. oszt. – Emich-Kriston Genovéva, 3. oszt. – Pataki Andrea, 4.o. – Kecskés-Vincze Eszter, Schlanger Judit).

A legfontosabb, hogy ne tartsuk magunkban, hanem – felelősséggel a közösségért, amelynek tagjai vagyunk – tegyük ki a megfelelő körben.