“Az élet, mint egy növény nemcsak abból áll, amit a szemünk lát belőle, hanem rejtett mélyében egy jövendő állapotot is hordoz.”
2021-ben újabb első osztály indul a Szent Márton Waldorf Iskolában. A leendő osztálytanítóval, Mester Zsuzsannával Demény Rózsa beszélget útkeresésről, gyermekről, családról, ars poeticáról, Vekerdy Tamásról…
Az életutadat végignézve az látszik, hogy többször belekezdtél új dolgokba. Mi vezetett oda, hogy az életed során több alkalommal is váltottál?
Én ezt inkább útkeresésnek mondanám, nem találtam meg sokáig azt, amit valójában magaménak érezhettem volna. Édesanyám matek-fizika szakos tanár, csatlakozhattam volna erre az útra évtizedekkel ezelőtt is, de dacból nem akartam azt folytatni, amit ő csinált, bár a gyerekekkel mindig hamar megtaláltam a közös hangot. A segítő-gyógyító szándék volt bennem erős mindig is. Gyermekként három másik testvéremmel együtt nőttem fel, az empátiát a családból hozom. Erre később is nagy szükségem volt, hiszen mindig is több irányba kellett megosztanom a figyelmemet: férjem egy ikerpárt hozott a családba, én pedig az akkor 8 éves fiamat és született még két közös gyermekünk is. Az ikrek mára már önálló életet élnek, jelenleg öten élünk együtt. Érettségi után masszőrként dolgoztam és egy gátizomtorna módszert tanítottam éveken át, majd a Budapesti Kommunikációs Főiskolára jártam, kommunikáció szakra.
Hogyan került az életedbe a Waldorf-pedagógia?
A két kisebb gyermekem Waldorf-intézménybe járt, rendíthetetlen lett bennem az elköteleződés a pedagógia iránt. Közben marketingből diplomáztam a Kommunikációs Főiskolán, de az sem lett az én utam, folytatódott az útkeresés addig, amíg egy hirdetés nem jött velem szembe: Waldorf-pedagógus képzésre lehetett jelentkezni. Éreztem, hogy megtaláltam, mindig is ezt szerettem volna csinálni. Most vagyok végzős hallgató. Szerencsére még tanított Vekerdy Tamás is, ami meghatározó élmény volt számomra. A könyveit még a húszas éveim elején kezdtem el olvasni, nagyon inspiráló volt. Emlékszem, hamar megérintett az a tisztaság, egyenesség és elfogadás, amit kiéreztem az írásaiból. Tényleg nagy ajándéknak éltem meg.
Milyen embernek ismerted őt, mit tanultál tőle?
Szemléletmódot, életvezetést, egyszóval rengeteg mindent, amiket nem csupán a tanítói munkám során, de a magánéletemben, a családom körében is hasznosíthatok. Különleges embernek tartottam: már azzal, ahogy köztünk volt, tanított. Őszinteség és belső szabadság áradt belőle, ami átjárta a hallgatósáságát is, szerettem a közelében lenni. Alázatos volt, sohasem ítélkezett. Az óráin folyamatosan arra biztatott minket, hogy kérdezzünk. Bármikor. Ő ekkor rögtön megállt és válaszolt. Olykor nagy kitérőket tettünk, elkalandoztunk az eredeti témától, ugyanakkor fontos kérdéseket boncolgatott felnőttekről, gyerekekről a nevelésről. Senki sem bánta, repült az idő. Nagyon elfogadó volt és erre tanított minket is. Nincs rossz kérdés – mondogatta. Nagyon példamutató volt számomra, ahogy a gyerekekkel bánt. Szabad hibáznunk. Elrontani valamit kisebb hiba, mint a tökéletesség álszentsége mögé bújva becsapni magunkat és a gyerekeket – vallotta. A gyermek mindig arra reagál, akik vagyunk, láthatatlan tapogatóikkal letapogatnak bennünket, a kimondott szavakon túl, mélyen a tudatalattiba „látnak” és átlátnak a felvett álarcunkon. Éppen ezért mély önismeretre van szükség. Elkerülhetetlen, hogy megismerjük magunkat.
Milyen pedagógus szeretnél lenni? Mi a te ars poeticád?
Az én ars poeticámat az antropozófiában találtam meg. „Az élet a maga teljességében olyan, mint egy növény, nemcsak abból áll, amit a szemünk lát belőle, hanem rejtett mélyében egy jövendő állapotot is hordoz.” – Rudolf Steiner.
Elsősorban lelkes, felkészült és hiteles szeretnék lenni, illetve törekedni fogok arra, hogy a vidámságot, a humort is becsempésszem a tanításomba. Hiszek abban, hogy a gyermekekben meglévő természetes érdeklődési vágy fenntartható, megőrizhető azáltal, ha én magam is lelkes és hiteles maradok, ezáltal segíthetek a gyermekeknek abban, hogy tanításaimon, útmutatásaimon keresztül megismerésre méltónak tarthassák a világot. A tanulás akkor jelent örömforrást számukra, ha kellő kíváncsisággal is párosul. Azon leszek, hogy életkoruknak megfelelő környezetet biztosíthassak számukra, amiben belső személyiségüket szabadon kibontakoztathatják.
Törekedni fogok arra is, hogy ne csupán a gyerekek határait és képességeit figyeljem, hanem azt is, hogy mivé képesek még válni, azt a „jövendő állapotot” is meglássam, amiről Rudolf Steiner beszél. Ezt az utat szeretném kísérni osztálytanítóként.
Nevelőként is szeretnék hiteles maradni életvitelemmel és gondolkodásmódommal, ezért folyamatos önismereti munkát végzek magamon is.
Melyek számodra a legfontosabb értékek, amiket közvetíteni szeretnél a gyerekek felé?
A célom olyan értékek közvetítése, amelyek birtokában a gyermek képes lesz befogadni a közösség, a társadalom, a világ történéseit, el is igazodik bennük és aktívan reagálni is képes a kor kihívásaira.
Fontosnak tartom, hogy a gyermek megfelelő önismerettel, önelfogadással rendelkezzen, ugyanakkor megtanulja azt is, hogy miért fontos a gondoskodás mások iránt, valamint az egymás iránti tisztelet. A felelősségtudat környezetünkért, egymásért, illetve a szociális érzékenység kialakítását szintén alapvető értékeknek tartom, továbbá a hagyományok tiszteletét és ápolását is mindenféleképpen meg kell, hogy említsem.
Ugyanakkor a helyes egyensúly megtalálására itt is törekedni fogok: segítséget és támogatást szeretnék a gyermekeknek adni, amely hozzájárul a bennük lévő nyitottság megőrzéséhez. A cél nem is lehet más, mint hogy képességeik és készségeik ismeretében magabiztos, egyenértékű és felelős tagjai lehessenek a társadalomnak.
Mit üzennél azoknak a szülőknek, akik iskolaválasztás előtt állnak? Mit mondanál nekik, ha érdeklődnek a Waldorf-iskola iránt, de még nem hoztak döntést?
Mindenekelőtt arra buzdítom a szülőket, hogy szerezzenek be minden elérhető információt a döntésük előtt, ugyanakkor az is tény, hogy mindezt nem lehet pusztán könyvek elolvasásával vagy internetes fórumokat böngészve megszerezni. Fontos, hogy ismereteiket még közvetlenebb módon is bővítsék. Látogassanak el egy Waldorf-iskolába, „bele kell szippantani a levegőjébe” – ahogy Vekerdy Tamás javasolta. Amennyiben lehetőségük van rá, vegyenek részt az iskola által szervezett előadásokon, nyílt foglalkozásokon is. Sokat segíthet az is, ha benéznek egy-egy osztályterembe, belelapoznak egy-egy füzetbe, illetve, ha tanárokkal, szülőkkel beszélgetnek tapasztalatokról, nehézségekről, sikerekről. Így lehet a legjobban megismerkedni a Waldorf-pedagógiával és a Waldorf-iskolai élettel. Nagyon fontosnak tartom a hiteles és közvetlen tapasztalatszerzést.
Ugyanakkor Waldorf-iskolába íratni a gyereket egy felelős döntés. Erre mindenképpen felhívnám a szülők figyelmét. Hiszen a Waldorf- pedagógia nem csupán az iskola keretei közé szorul, az ott elsajátított szemléletmód és gyakorlat gyümölcse akkor érhet be igazán, ha a gyermeket az iskolán kívül, családi körben is annak szellemében támogatják. A Waldorf-szülőség is egy út tehát, ami tele van örömmel, tapasztalással, sok-sok munkával, olykor nehézségekkel is. Lehet a kevesebb erőfeszítéssel járó utat is választani, de akkor kevesebbet is kapunk cserébe. Az biztos, hogy aki a Waldorf pedagógiát választja, annak előbb vagy utóbb, kicsit vagy nagyon, de megváltozik az élete.