A “Waldorf iskolában mindig ünnep van.” – hallhattuk már többször is. Valóban, egyik ünnep követi a másikat, ahogy tavaszt a nyár, nyarat az ősz. Így kerek az év, tudjuk honnan jövünk és hová tartunk.
Amellett, hogy az ünnepeket gyermekeink élményein keresztül megéljük, felnőttként lehetőségünk van az évkör szellemi hátterében is elmélyülni. Szülők és tanárok együtt dolgozunk. Rendszeres műhelymunkába kezdtünk Martin Kaizer művészetterapeutával, hogy az így szerzett impulzusok segítségével alakítsuk szokásainkat. Ez, induló iskolaként, friss közösségként izgalmas feladat és komoly kihívás is egyben.
A tanév Mihály időszakában kezdődik. Ezt követi Szent Márton, aki iskolánk névadójaként fontos szerepet tölt be a szívünkben. Az a vágyunk, hogy kiemelt ünnepünk lehessen a Márton nap, ahol a gyermekek megélhetik, hogy adni tudnak, hogy közösségként segítséggel fordulhassunk a körülöttünk élők felé.
Egy, a falu számára rendezett kézműves vásárt álmodtunk meg, mellyel hagyományt szeretnénk teremteni. Idén erre még nem nyílt lehetőségünk.
Szent Márton életéből a legismertebb történet, mikor egy különösen hideg téli éjszakán, még katonaként, kettévágva utolsó – még el nem osztott – köpenyét, azt egy vacogó koldusra borította. De egész élettörténete példa lehet számunkra. Gyógyított, tanított, befogadott, testvéreként szeretett minden hozzá forduló embert.
Mihály után és Szent Miklós ünnepe előtt van Márton. Az ősz felénél járunk, búcsúzunk a múlttól és a jövőbe nézünk.
Az elmúlt napokban az aprónép hangja hallatszott, ahogy Márton dalait énekelték. Lámpásaikat elkészítették, melyeken keresztül most – hogy változtak terveink – még inkább az egymás felé fordulás, a törődés fontosságát szeretnénk ápolni bennük, melyet parányi fény formájában magukkal vittek és egy-egy pilisborosjenői ház ablakában hagytak ajándékként.
Medvecki Réka
