Hónapok óta tervezgetjük az iskolát. Dolgozunk a küldetésén, azon, hogy milyennek képzeljük el. Miért alapítjuk? Hogyan fog működni? Kik lesznek a tanárok? Milyen tulajdonságai lesznek? Mit akarunk adni a világnak? És mi lesz a neve?
Hmmm… Tényleg, mi lesz a neve? Emlékszem, szülőként sem volt egyszerű a gyerekeink nevét megtalálni a várandósság alatt. Valami hasonló történik most is, csak itt nem két szülő van, hanem tizenkettő. Hogyan lesz ebből egy közös, mindenkinek tetsző név?
Meghívjuk körünkbe Kattner Krisztát, ki barátunk, szobrászművész és művészetterapeuta, hogy segítsen rátalálni az iskola nevére. Több alkalmas művészi munka veszi kezdetét. Közösen meditálunk, rajzolunk, akvarellt festünk. Megjelennek formák, hangulatok, színek. Az agyagozás néhányunknak egészen új élmény. Itt már össze is tudjuk kapcsolni az egyéni alkotásokat egy-egy közös munkává. Minden alkotás után körbejárjuk egymás munkáit, beszélgetünk a „művekről”. Formálódik apró lépésenként az iskola pecsétje. Kriszta két alkalom között szintetizálja, továbbviszi az alkotásainkat, új és új tervekkel érkezik vissza közénk. Mindannyiunkat feltölt ez a folyamat, megéljük az együtt alkotás csodáit.
Közben dolgozunk az alapítás többi kérdésén is. Egy őszi alkalommal Eszter azt mondja: „Szeretném, ha az ünnep, amikor az iskola tágra nyitja kapuit, egy Szent Márton napi vásár lenne”. Ez a mondat sokszor eszembe jut a későbbiekben, itt kezd el először megjelenni bennem Szent Márton úgy, mint akinek mélyebb köze van az iskolához.
Minden alapítói találkozón foglalkozunk a hármas tagozódással. Olvassuk Michael Spence: Az emberi szellem felszabadítása című könyvét. A testvériség eszméje, amely áthatja az iskola gazdasági életét, különösen sokszor szóba kerül. Hogyan kell ezt jól csinálni? Miből fogjuk érezni, tudni, hogy jó úton járunk? Megint megjelenik előttem Szent Márton alakja, ahogyan a fél köpenyét a koldusnak adja….de a másik felét megtartja. Nem válik áldozattá, hanem áldozatot hoz a másik emberért.
Egyre komolyabban foglalkoztat: Milyen lenne a Szent Márton, mint név? Végül az egyik alapítói találkozón felkerül a névötletek listájára: Szent Márton Waldorf Iskola. Ízlelgetjük, jönnek a kérdések, gondolatok. Hol van a kapcsolatunk a szentté vált püspökkel? Mit üzen nekünk ma, 2020-ban? Mivel jár egy ilyen név választása? Hisz a név kötelez, meghatároz. Vállaljuk ezt?
A Küldetésünkhöz kapcsolódó párhuzamok sok rétegben jelennek meg. Egyre jobban magáénak érzi a csapat a nevet. Márton követte a saját küldetését. Harcosnak szánták, és saját elhatározásából, kitartó, szívós, állhatatos munkával elérte, hogy a béke, a szeretet harcosává válhasson. Önmaga választotta a kereszténységet egy pogány család szülöttjeként. Bátorsággal, cselekvőn élte életét. Szívét átjárta az egész teremtés iránt érzett szeretet, erejét át tudta fordítani, jóra használta. Gyógyított, tanított, befogadott, testvéreként szeretett minden hozzá forduló embert. Közben valódi ember volt, példakép nekünk, a gyermekeinknek, akik évről évre ismerkednek a legendájával az iskolában, és novemberben lámpásaikban viszik azt a parányi fényt, ami karácsonykor kiárad a világba.
Verba Judit
Művészi munkánk Kattner Krisztával
